Sziasztok! :) Megérkeztem az első fejezettel, ami eléggé rövidre sikeredett, de remélem elnyeri a tetszésetek, és továbbra is velem tartotok! ^^ A következő részt szerdán láthatjátok.
xx. VVendy
~A titokzatos láda
Éreztetek már úgy, hogy egy bizonyos naptól kezdve nem parancsol nektek senki? Én már most így érzek, pedig December 12.-e még csak holnap lesz. Akkor leszek hivatalosan is 18 éves. Végre elköltözhetek erről a helyről, ahol nem látnak szívesen. Édesapám nem foglalkozott velem soha gyerekkoromba, és ez a szokása mostanra sem változott. Édesanyám úgy gondolja, hogy egy hasznavehetetlen kölyök vagyok, és neki csak a drágalátos hugicám a fontos. Becky maga Ms. Tökély. Szőke hajú, kék szemű, és nagy idomokkal van megáldva. Ki másnak kéne több? Vele ellentétben én a rikító vörös hajammal kitűnök a tömegből, csak éppen nem a szépségem miatt.
Az iskolába sem szívlelnek, ott én vagyok a stréber "róka". A világon egyes egyedül a nagymamámat szeretem, aki mindig mellettem áll, megvigasztal ha szomorú vagyok, és főként ő neki köszönhetem azt, hogy télen nem fagyok meg, hisz ő veszi nekem a ruhákat, nem a szüleim. Talán egyszer majd vissza tudom neki adni mindazt, amit értem tett. Egy napon mindenkinek meg fogom mutatni, hogy mire vagyok képes. Egy jól fizető állással, jó modorú férjjel és rendes gyerekekkel az oldalamon fogok a családom képébe vigyorogni. Remélem hogy ezt a napot a nagyi is megéli, és akkor neki is bizonyíthatok.
Ő persze mindig azt mondogatja, hogy nem kell nekem semmit csinálnom, majd ő megcsinálja helyettem. Hát igen, ő már csak ilyen. 66 éves és még mindig tökéletesen el tudja végezni a ház körüli munkákat, ráadásul nagyon rövid idő alatt, hogy esélyem se legyen segíteni neki, akkor csinálja meg ha iskolába vagyok. Most is itt vagyok nála, és egy értelmetlen vetélkedőt nézünk a tévében, amit a nagyi nagyon szeret, mindig nagyokat nevet rajta, és ez engem örömmel tölt el. Visszatérve a holnapi szülinapomra, várom is meg nem is. A fő ok, amiért nagyon nem várom, azaz, hogy a nagyi vett nekem egy kocsit. Egyáltalán nem lett volna rá szükségem, ezerszer elmondtam neki, hogy nem kell, de nem értette meg. Egy egész vagyont költött most rám, és emiatt még rosszabbul érzem magam. Egyáltalán hogy fogok vezetni, ha még jogsim sincs? Egy modern, vaciúj BMW-t vett nekem, hófehér színű, és már előre látom, hogy nem fogom győzni mosni. Ebbe az egészbe az is vicces, hogy Becky-nek csak egy bonbont vett szülinapjára, nekem meg ezt a méregdrága kocsit.. Mekkora balhé lesz itt!
Gondolatmenetemet egy hangos puffanás szakította meg. Nagyival aggódóan összenéztünk, majd elindultunk megkeresni a hang forrását. Egy nagy piros láda terült el a konyha padlóján. Valószínűleg a padlásról eshetett le, mivel a plafon át volt szakítva. Jobban szemügyre vettem az újonnan érkezett tárgyat, és felfedeztem, hogy nem is piros színű, hanem pontosítva piros folyadék lepi be a ládát. Épp visítva ki akartam volna rohanni a házból a nagyival, de mikor ránéztem, kisebb sokkot kaptam. Isabella a padlón feküdt, és épp hogy csak lélegzett.
Ő persze mindig azt mondogatja, hogy nem kell nekem semmit csinálnom, majd ő megcsinálja helyettem. Hát igen, ő már csak ilyen. 66 éves és még mindig tökéletesen el tudja végezni a ház körüli munkákat, ráadásul nagyon rövid idő alatt, hogy esélyem se legyen segíteni neki, akkor csinálja meg ha iskolába vagyok. Most is itt vagyok nála, és egy értelmetlen vetélkedőt nézünk a tévében, amit a nagyi nagyon szeret, mindig nagyokat nevet rajta, és ez engem örömmel tölt el. Visszatérve a holnapi szülinapomra, várom is meg nem is. A fő ok, amiért nagyon nem várom, azaz, hogy a nagyi vett nekem egy kocsit. Egyáltalán nem lett volna rá szükségem, ezerszer elmondtam neki, hogy nem kell, de nem értette meg. Egy egész vagyont költött most rám, és emiatt még rosszabbul érzem magam. Egyáltalán hogy fogok vezetni, ha még jogsim sincs? Egy modern, vaciúj BMW-t vett nekem, hófehér színű, és már előre látom, hogy nem fogom győzni mosni. Ebbe az egészbe az is vicces, hogy Becky-nek csak egy bonbont vett szülinapjára, nekem meg ezt a méregdrága kocsit.. Mekkora balhé lesz itt!
Gondolatmenetemet egy hangos puffanás szakította meg. Nagyival aggódóan összenéztünk, majd elindultunk megkeresni a hang forrását. Egy nagy piros láda terült el a konyha padlóján. Valószínűleg a padlásról eshetett le, mivel a plafon át volt szakítva. Jobban szemügyre vettem az újonnan érkezett tárgyat, és felfedeztem, hogy nem is piros színű, hanem pontosítva piros folyadék lepi be a ládát. Épp visítva ki akartam volna rohanni a házból a nagyival, de mikor ránéztem, kisebb sokkot kaptam. Isabella a padlón feküdt, és épp hogy csak lélegzett.
